Először is mindenkinek BÚÉK. Bizony-bizony, már 2010-et írunk. Félelmetes kimondani, nemrég még itt volt a nagy ezredforduló, most meg már 10 évvel öregebbek lettünk. Évről évre, többnél több, élménnyel leszünk gazdagabbak, és ha már erről beszélünk, akkor lássuk mi is volt nálam/nálunk 2009-ben.

Januárba írtam meg a blogomban, hogy biza apa leszek. A nagy hír hallatán sokan gratuláltak, ami nagyon jól esett, de egyben már éreztem, hogy ez a dolog nem lesz olyan egyszerű. És ez valóban így is volt, ugyanis a meló mellett, a lakástatarozást is be kellett fejezni, meg kellett venni a bababútorokat és még egy csomó mindent kellett csinálni. Hogy mik is voltak ezek? Hát gyakorlatilag az egész lakást ki kellett festenem, le kellett mázolnom az összes csövet, ajtókat és ablakokat, leburkoltam a fürdőszobát, felcsiszoltattam, lelakkoztattam a parkettát, bútorokat vettünk, ezeket össze kellett szerelnem. Szóval hihetetlen hajtás volt és persze nem is végeztem vele időben. Ja és a hab a tortán, hogy vagy 2 hónapig nem volt gáz a lakásban, de aztán szerencsésen ez is megoldódott.

Aztán mivel ez még nem volt elég, így elkezdtem komolyabban foglalkozni a kamerázással. Régi dédelgetett álmom kezdett beteljesülni és márciusba megvettem első komolyabb kamerámat. Na, ezzel megindult egy olyan folyamat, ami egy amolyan második vagy harmadik, vagy a fene se tudja hányadik hivatásom, vagyis inkább hobbimmá vált.
De ez az egész még 2008-ban kezdődött, amikor szeptember 20.-i esküvőnkön olyan pocsék videóst fogtunk ki, aki gyakorlatilag a 2dvd-nyi anyagot vágás nélkül odaadta, amiből ráadásul a negyed esküvő hiányzott. Na, akkor fogadtam meg, hogy már csak azért is megmutatom, hogy ezt profibban is lehetett volna csinálni. Na és ekkor kezdtem ebbe a hobbimba jobban belemerülni. Rengeteg sok hasznos tanácsot és segítséget kaptam Benke Robitól, aki teljesen önzetlenül mindenben segített. Köszönöm neki így utólag is.
Na, most egy kicsit elkalandoztam, hol is tartottam? Ja, igen megvan. Tehát a kamerázás. Na, szóval elkezdtem a családban és a rokonságban amolyan kameraman lenni. Persze ez nem kifizetődő, de ezzel is sok mindent megtanultam. Aztán persze ennek lett is folytatása, nade ennyire ne fussunk előre.

Júliusban, 3 héttel előbb, épen és egészségben megszületett Zsófia lányom. Hihetetlen boldog voltam és persze még vagyok is. Nagyon büszke voltam Mónira, egy szisszenés nélkül megvolt a szülés. Csodálatos volt, és remélem, ezt a csodát még átélhetem vele a jövőben is. Jöttek a babázgatós idők. És az éjszakák összefolytak a nappalokkal, bár sokat segítettem Móninak, de mostanára jöttem rá, hogy inkább Ő segített magán. 🙂 Merthogy én nem nagyon keltem fel, ha sírt a baba, mert vagy nem is voltam otthon az éjszakázás miatt, vagy mert egyszerűen levittem őket pár napra vidékre anyósomékhoz, vagy mert olyan hulla fáradt voltam. Na, ez van, viszont utólag a lakás is elkészült. Szépen a nagyszoba is be lett bútorozva, szóval kifújhattam volna magam, de nem tettem.

Októberben gondoltam egy merészet, és a meló mellett ismét iskolába kezdtem járni. A hálózat médiaiskolát kezdtem el, ahol elméletileg két félév alatt segédoperatőrt faragnak belőlem. Nagyon lelkesen vágtam bele, és még most is az vagyok, csak a rengeteg házi miatt eléggé megcsúsztam. Most majd 2010 januárba, lesznek a vizsgák, remélem minden sikerülni fog. 🙂 Így belegondolva, ha netalántán nem sikerülne, akkor is örülök, hogy megismerhettem Dr. Féjja Sándor filmtörténészt, Szirmai Béla és Halla József operatőröket, Seres Tamás rendezőt, Csernák János színművészt és még sok olyan embert, akiket itt nem soroltam fel.
Tehát így összegezve, nem volt unalmas ez a 2009-es év. Szerencsére pénzügyileg is kijöttünk. Ja és a munkahelyem is megvan még. Szóval minden öröm és boldogság. Csak az a baj, hogy egy nap még mindig 24 órából áll. 🙂