Tag-Archive for ◊ hálózat médiaiskola ◊

09 febr 2010 Hálózat médiaiskolai körkép

Már napok, hetek óta kavarognak bennem a gondolatok, és mindenképpen akartam írni az elmúlt fél évről pár sort. Bizonyára sokan tudják rólam, hogy a munka mellett már fél éve iskolába is járok. Aki ezt nem tudta, az viszont észrevette rajtam, hogy eléggé feszült és ideges voltam az elmúlt hetekben. De jelentem, a mai nap sikeresen befejeztem az első félévet vagy szemesztert (kinek hogy nevezi). Hurrá!!! 🙂 Bár azt azért meg kell említenem, hogy igen nehezen lett meg és nem kevés tanulás és tanári „jóindulat” után tudtam csak teljesíteni. 🙂 Szóval most öröm és boldogság, belevághatok a második félévbe. És akkor most jöjjön egy kis Hálózat médiaiskolai körkép, amit segítő szándékként írók, és teljes egészében az én személyes tapasztalataimat tartalmazza.

A segédoperatőri képzést 2009. október elején kezdtem meg. Előtte volt egy felvételi elbeszélgetés, ahol a hallgató általános tudását térképezték fel. Ettől nem kell megijedni, aki már fogott a kezébe kamerát vagy fényképezőgépet, és van egy kis érzéke hozzá, annak ez a felvételi gyerekjáték lesz.
Aztán jött a beiratkozás, itt szépen megkaptuk a képzésről a tájékoztatást, majd az első félév képzési díját befizettük – a piszkos pénzügyek, mintha a fogamat húzták volna – 🙂 Majd a leckekönyvet kitöltöttük, ahol a feltűnően sok tantárgy egy kicsit elrettentett.
Másnap megkezdődött az oktatás, ami minden héten, pénteken és szombaton volt. Az első pár hónapba még sokan voltunk, aztán egyre többen kezdtek lemorzsolódni. Évközbe több házit (kb. 5db-ot) is le kellett adni, amik tovább nehezítették a dolgot. Én már itt kezdtem megcsúszni, szinte minden házimat késve adtam le, amiért késedelmi díjat kellet fizetnem. 🙁 Sok olyan tantárgy volt, amit én előtte nem tanultam, és ezek kevés óraszámban nagyon nagy anyagot öleltek át. Ilyen volt pl.: szociológia, művészettörténet, pszichológia. De ezek mellett a beszédművelés, műszaki ismeret, műfajismeret, vizuális nyelv és dramaturgia, rendezés, operatőri ismeret, magyar filmtörténet, televíziós és film gyártástechnológia tantárgyak se voltak egyszerűek. Aztán eljött a vizsgaidőszak, amit persze csak azok kezdhették meg, akik az évközi házikat rendben leadták. Na itt szembesültem azzal a ténnyel, hogy bizony nem elég az órákon részt venni, hanem hosszas tanulással lehet csak ezeket a vizsgákat teljesíteni. És ez koránt sem volt egyszerű, ugyanis 13 tantárgyból írásbeli és kettőből szóbeli is volt. Szerencsére több tantárgy elsőre meglett, és volt pár, amit csak többszöri nekifutással sikerült összehozni.
Aki most kezd ilyen képzésbe, annak azt javaslom, hogy már az első hetekbe nézzen utána az órákon leadott anyagoknak a neten, (mert az órai anyag kevés a vizsgákra). Illetve már az elején szerezzen be egy olyan fényképezőgépet, amivel lehet manuális módban is fényképezni és naponta, vagy hetente menjen egy kört, és lövöldözzön vele sok-sok képet. 🙂 Ugyanis a párhuzamos montázs és fotóetűd háziknál vért fog izzadni, ha csak kommersz sima képeket ad be. És itt sok esetben nem a kép minősége, hanem a művészi értéke fontos.

Az órákon többször PowerPoint-ok (bemutatók) vannak leadva, ezeket minden esetben el kell kérni a tanártól (vagyis meg kell próbálni elkérni). És még valami. Van egy elég hosszú filmlista, ami tartalmaz kötelező és ajánlott filmeket. Ezeknek a filmeknek csak egy részét ismertem, sok olyan van benne, amiket már sehol sem lehet megtalálni. Én is csak egy részüket tudtam megnézni, szóval fel van adva a lecke rendesen. 🙂
Viszont ha valaki ezeken a nehézségeken átküzdi magát, akkor egy olyan papírt fog kapni a kezébe, amivel könnyebben el tud helyezkedni a szakmába (a próféta beszéljen belőlem), mert nekem is még hátra van a második félév. 🙂
Így végezetül mindenkinek egy nagy kalappal kívánok, ja és jól kössétek fel a gatyát! 🙂 Sok sikert!

01 jan 2010 Visszatekintés 2009-re

Először is mindenkinek BÚÉK. Bizony-bizony, már 2010-et írunk. Félelmetes kimondani, nemrég még itt volt a nagy ezredforduló, most meg már 10 évvel öregebbek lettünk. Évről évre, többnél több, élménnyel leszünk gazdagabbak, és ha már erről beszélünk, akkor lássuk mi is volt nálam/nálunk 2009-ben.

Januárba írtam meg a blogomban, hogy biza apa leszek. A nagy hír hallatán sokan gratuláltak, ami nagyon jól esett, de egyben már éreztem, hogy ez a dolog nem lesz olyan egyszerű. És ez valóban így is volt, ugyanis a meló mellett, a lakástatarozást is be kellett fejezni, meg kellett venni a bababútorokat és még egy csomó mindent kellett csinálni. Hogy mik is voltak ezek? Hát gyakorlatilag az egész lakást ki kellett festenem, le kellett mázolnom az összes csövet, ajtókat és ablakokat, leburkoltam a fürdőszobát, felcsiszoltattam, lelakkoztattam a parkettát, bútorokat vettünk, ezeket össze kellett szerelnem. Szóval hihetetlen hajtás volt és persze nem is végeztem vele időben. Ja és a hab a tortán, hogy vagy 2 hónapig nem volt gáz a lakásban, de aztán szerencsésen ez is megoldódott.

Aztán mivel ez még nem volt elég, így elkezdtem komolyabban foglalkozni a kamerázással. Régi dédelgetett álmom kezdett beteljesülni és márciusba megvettem első komolyabb kamerámat. Na, ezzel megindult egy olyan folyamat, ami egy amolyan második vagy harmadik, vagy a fene se tudja hányadik hivatásom, vagyis inkább hobbimmá vált.
De ez az egész még 2008-ban kezdődött, amikor szeptember 20.-i esküvőnkön olyan pocsék videóst fogtunk ki, aki gyakorlatilag a 2dvd-nyi anyagot vágás nélkül odaadta, amiből ráadásul a negyed esküvő hiányzott. Na, akkor fogadtam meg, hogy már csak azért is megmutatom, hogy ezt profibban is lehetett volna csinálni. Na és ekkor kezdtem ebbe a hobbimba jobban belemerülni. Rengeteg sok hasznos tanácsot és segítséget kaptam Benke Robitól, aki teljesen önzetlenül mindenben segített. Köszönöm neki így utólag is.
Na, most egy kicsit elkalandoztam, hol is tartottam? Ja, igen megvan. Tehát a kamerázás. Na, szóval elkezdtem a családban és a rokonságban amolyan kameraman lenni. Persze ez nem kifizetődő, de ezzel is sok mindent megtanultam. Aztán persze ennek lett is folytatása, nade ennyire ne fussunk előre.

Júliusban, 3 héttel előbb, épen és egészségben megszületett Zsófia lányom. Hihetetlen boldog voltam és persze még vagyok is. Nagyon büszke voltam Mónira, egy szisszenés nélkül megvolt a szülés. Csodálatos volt, és remélem, ezt a csodát még átélhetem vele a jövőben is. Jöttek a babázgatós idők. És az éjszakák összefolytak a nappalokkal, bár sokat segítettem Móninak, de mostanára jöttem rá, hogy inkább Ő segített magán. 🙂 Merthogy én nem nagyon keltem fel, ha sírt a baba, mert vagy nem is voltam otthon az éjszakázás miatt, vagy mert egyszerűen levittem őket pár napra vidékre anyósomékhoz, vagy mert olyan hulla fáradt voltam. Na, ez van, viszont utólag a lakás is elkészült. Szépen a nagyszoba is be lett bútorozva, szóval kifújhattam volna magam, de nem tettem.

Októberben gondoltam egy merészet, és a meló mellett ismét iskolába kezdtem járni. A hálózat médiaiskolát kezdtem el, ahol elméletileg két félév alatt segédoperatőrt faragnak belőlem. Nagyon lelkesen vágtam bele, és még most is az vagyok, csak a rengeteg házi miatt eléggé megcsúsztam. Most majd 2010 januárba, lesznek a vizsgák, remélem minden sikerülni fog. 🙂 Így belegondolva, ha netalántán nem sikerülne, akkor is örülök, hogy megismerhettem Dr. Féjja Sándor filmtörténészt, Szirmai Béla és Halla József operatőröket, Seres Tamás rendezőt, Csernák János színművészt és még sok olyan embert, akiket itt nem soroltam fel.
Tehát így összegezve, nem volt unalmas ez a 2009-es év. Szerencsére pénzügyileg is kijöttünk. Ja és a munkahelyem is megvan még. Szóval minden öröm és boldogság. Csak az a baj, hogy egy nap még mindig 24 órából áll. 🙂