Sanyoca blogger » Zsófia

16 aug 2009 Zsófi már egy hónapos, telnek-múlnak a napok

Szerző: Besse Sándor | Kategória: baba, család, fotó | Címke: baba, család, fotó, történések, Zsófia | 6 hozzászólás

Fú, nem semmi, hogy repül az idő. Holnap Zsófi egy hónapos lesz, és szerencsére minden rendben van. Szépen növöget, a doki és a védőnő is megdicsért minket. És én már kezdek hozzászokni Zsófi sírásához. 🙂 Azért szerencsések vagyunk, mert a családtól sok segítséget kapunk. Szóval ezt mindenkinek nagyon köszönjük.
Az otthoni lakás felújítási projekt viszont eléggé leállt. Mondhatni szalad a lakás. A konyha bejáratánál már egy hónapja ott lóg a takarófólia. És a leszedett radiátorok is ott hevernek a fal mellet. Néhány festékes vödör és ecset is várja a sorsát a folyosón. Ha minden igaz pár nap múlva viszont megint belevetem magam az itthoni munkákba. Csak előtte leviszem Mónit és Zsófit vidékre, és szerintem lent is lesznek pár hetet. Addig én meg teljes gőzzel behozom a lemaradást, és majd 2-3 naponta leugrom hozzájuk. Szóval ez a nagy helyzet, és akkor most jöjjön pár kép.

: Zsófia

: fürdetés után

: anyával

: apa hasán dejó alukálni 🙂

: megint apával

: első séta

25 júl 2009 Babázgatunk, avagy miként telnek az első napjaink

Szerző: Besse Sándor | Kategória: baba, család | Címke: baba, család, történések, Zsófia | 10 hozzászólás

Az előző bejegyzésem egyik kommentjébe már megírtam, hogy sajna Zsófi eléggé besárgult és emiatt 6 napot bent voltak anyával a korházban. Csütörtökön délután hoztam őket haza. Na, azóta már pár nap eltelt, amiről röviden szeretnék beszámolni.

Az első nap, talán az a nap, amit az apukák a legjobban várnak. Nálam se volt ez másként. Ilyenkor szembesülnek azzal a ténnyel, hogy bizony az apai teendők nem csak a „jaj de aranyos” meg „szegény, hogy sír, mindjárt anya jön” szavakban merül ki, hanem bizony aktívan bele kell, hogy cseppenjenek a gyereknevelésbe. Na jó, ilyenkor inkább fordítva van. Az apuka nevelődik és nem a gyerek. 🙂 Mert, hogy vannak dolgok, amit bizony jó, ha tud az apa is, és itt nem csak a pelenkázásról és fürdetésről beszélek. Bár talán én még szerencsésnek mondhatom magam, mert ezek a dolgok nem állnak tőlem olyan nagyon messze, ám rutinos még nem vagyok. 🙂

Szóval az első napok nehezen teltek. Pár órát tudtunk csak aludni. Ilyenkor még 2-3 óránként etetni kell a babát, és persze a pelenkázásnak is hangot adott Zsófi. 🙂 Az éjszakát így szinte fél éber állapotban aludtuk végig. Mónival figyeltük Zsófi minden levegővételét. Volt is ebből egy nem kis riadalom. Ugyanis a babaőrző érzékelőlapjáról Zsófi legurult olyan hajnali fél kettőkor és hangosan beriasztott. Úgy pattantam ki az ágyból, mint ha puskából lőttek volna ki. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy Zsófi felejtett el levegőt venni. Aztán persze ezt is megoldottuk, a törölközőt összecsavartunk és mellé tettük, így Zsófi nem tudott lekommandózni az érzékelőlapról. 🙂

Megfigyeltem, hogy ha Zsófi sír, akkor csak a következő baja lehet:
Vagy éhes, ilyenkor anya egyből cicire teszi.
Vagy bekakilt, esetleg csak bepisilt, ilyenkor anya tisztába teszi.
Vagy melege van, és hevesen le akarja rúgni magáról a takarót.
Vagy elkezd csuklani, és emiatt sírdogál.
Vagy csak egyszerűen sír ekkor valószínűleg csak a hasa fáj, a lényeg, hogy fel kell venni, megnyugtatni.
Vagy csak sír, mert sírhatnékja van. 🙂

Szóval így telnek a napjaink. Majd még jelentkezem.

17 júl 2009 Apa lettem!

Szerző: Besse Sándor | Kategória: baba, család, események | Címke: baba, események, videóblog, Zsófia | 26 hozzászólás

Igen, a hír igaz! 🙂 Ma 13 óra 15 perckor megszületett a kislányunk, Zsófia. A Baba és a Mama is jól van. És akkor most kicsit részletesebben:

Hajnalba Móni kiugrott az ágyból (4:30 lehetett): „azt hiszem, folyik a magzatvíz!!!”
Válasz erre: „Uh ne már, nyugi, nyugi” 🙂
És valóban, lenéztem a parkettára, és egy nagy tócsa áttetsző folyadék terült el alatta. Gyors fürdés és irány a Sote 2. Nőgyógyászati Klinika. Olyan 5:30-ra értünk oda. Mónit megvizsgálták, méhszáj egy ujjnyira nyitott volt, 5:45-kor már a vajúdóban voltunk. Igazából innentől nyugi volt egészen fél 11-ig. Ez alatt lefolyt egy liter sóoldat és kb. 10 perces enyhe fájásai voltak.
Aztán hozták az oxytocin-t ami fél liter sóoldatba volt bekeverve. Bekötötték, szépen elkezdett folydogálni az infúzió. Olyan 3 perc után Móninak már 5 perces fájásai voltak, egyre erősödtek. Szegényt, itt sajnáltam a legjobban. Görcsölt, zihált, próbálta a levegőt nyugisan venni. Közbe kb. fél óránként nézték, hogy mennyit tágult a méhszáj. Fél 12-kor átmentünk a szülőszobába. Na ott már nagyon ki akart jönni a baba, sorba jöttek a tolófájások, én meg Móni mellett voltam végig, itattam, szőlőcukorral etettem, és fogtam a kezét. Igazából nem kellett mást csinálnom. Aztán a Doki mondta, hogy menjek át a Móni túl oldalára. Ekkor, ahogy a szülésznő előtte szépen elmondta, lábakat fel, térdeknél megfogni, nagy levegő, és nyomni, nyomni, nyomni, közbe meg a doki a has felső részét finoman nyomta. Aztán pihenés fél percig, és a következő tolófájásnál megint nyomni, nyomni, nyomni. És ez így ment kb. 6x, amikor egyszer csak látszódott a baba buksija.
Na anyuka, meg szeretné fogni a baba fejecskéjét??? Jött a kérdés. Móni egyből odanyúlt, és csak ennyit mondott: Jaj Istenem…! Könnybe lábadt a szemem, és kb. 3. nyomás után a baba előbújt. Néztem a kékes-lilás testét, elsőnek megijedtem, aztán a szülésznő megtörölte az arcát Zsófinak, és végre felsírt. Egyből jobb színe lett. 🙂 Ekkor Mónira fektették a babát egy percre, aztán bebugyolálták egy lepedőbe, és a kezembe nyomták. Hihetetlen volt, a szemem könnyes volt. Hol a Babára hol a Mamájára néztem. Aztán a doki szólt: Nah apuka, hol a fényképezőgép??? 😀 Hozom, hozom. Válaszoltam, és már kattingattam is, íme néhány kép, és egy videó a végére: