Tag-Archive for ◊ történések ◊

16 aug 2009 Zsófi már egy hónapos, telnek-múlnak a napok
Szerző:  |  Kategória: baba, család, fotó  | Címke: , , , ,  | 6 hozzászólás

Fú, nem semmi, hogy repül az idő. Holnap Zsófi egy hónapos lesz, és szerencsére minden rendben van. Szépen növöget, a doki és a védőnő is megdicsért minket. És én már kezdek hozzászokni Zsófi sírásához. 🙂 Azért szerencsések vagyunk, mert a családtól sok segítséget kapunk. Szóval ezt mindenkinek nagyon köszönjük.
Az otthoni lakás felújítási projekt viszont eléggé leállt. Mondhatni szalad a lakás. A konyha bejáratánál már egy hónapja ott lóg a takarófólia. És a leszedett radiátorok is ott hevernek a fal mellet. Néhány festékes vödör és ecset is várja a sorsát a folyosón. Ha minden igaz pár nap múlva viszont megint belevetem magam az itthoni munkákba. Csak előtte leviszem Mónit és Zsófit vidékre, és szerintem lent is lesznek pár hetet. Addig én meg teljes gőzzel behozom a lemaradást, és majd 2-3 naponta leugrom hozzájuk. Szóval ez a nagy helyzet, és akkor most jöjjön pár kép.

25 júl 2009 Babázgatunk, avagy miként telnek az első napjaink
Szerző:  |  Kategória: baba, család  | Címke: , , ,  | 10 hozzászólás

Az előző bejegyzésem egyik kommentjébe már megírtam, hogy sajna Zsófi eléggé besárgult és emiatt 6 napot bent voltak anyával a korházban. Csütörtökön délután hoztam őket haza. Na, azóta már pár nap eltelt, amiről röviden szeretnék beszámolni.

Az első nap, talán az a nap, amit az apukák a legjobban várnak. Nálam se volt ez másként. Ilyenkor szembesülnek azzal a ténnyel, hogy bizony az apai teendők nem csak a „jaj de aranyos” meg „szegény, hogy sír, mindjárt anya jön” szavakban merül ki, hanem bizony aktívan bele kell, hogy cseppenjenek a gyereknevelésbe. Na jó, ilyenkor inkább fordítva van. Az apuka nevelődik és nem a gyerek. 🙂 Mert, hogy vannak dolgok, amit bizony jó, ha tud az apa is, és itt nem csak a pelenkázásról és fürdetésről beszélek. Bár talán én még szerencsésnek mondhatom magam, mert ezek a dolgok nem állnak tőlem olyan nagyon messze, ám rutinos még nem vagyok. 🙂

Szóval az első napok nehezen teltek. Pár órát tudtunk csak aludni. Ilyenkor még 2-3 óránként etetni kell a babát, és persze a pelenkázásnak is hangot adott Zsófi. 🙂 Az éjszakát így szinte fél éber állapotban aludtuk végig. Mónival figyeltük Zsófi minden levegővételét. Volt is ebből egy nem kis riadalom. Ugyanis a babaőrző érzékelőlapjáról Zsófi legurult olyan hajnali fél kettőkor és hangosan beriasztott. Úgy pattantam ki az ágyból, mint ha puskából lőttek volna ki. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy Zsófi felejtett el levegőt venni. Aztán persze ezt is megoldottuk, a törölközőt összecsavartunk és mellé tettük, így Zsófi nem tudott lekommandózni az érzékelőlapról. 🙂

Megfigyeltem, hogy ha Zsófi sír, akkor csak a következő baja lehet:
Vagy éhes, ilyenkor anya egyből cicire teszi.
Vagy bekakilt, esetleg csak bepisilt, ilyenkor anya tisztába teszi.
Vagy melege van, és hevesen le akarja rúgni magáról a takarót.
Vagy elkezd csuklani, és emiatt sírdogál.
Vagy csak egyszerűen sír ekkor valószínűleg csak a hasa fáj, a lényeg, hogy fel kell venni, megnyugtatni.
Vagy csak sír, mert sírhatnékja van. 🙂

Szóval így telnek a napjaink. Majd még jelentkezem.

28 jún 2009 Hadiállapotok a Szabolcs utcában
Szerző:  |  Kategória: érdekes, gondolkodom, videó  | Címke: , , , ,  | 8 hozzászólás

Igen, hétvége van. Ilyenkor az ember kipiheni az egész hetes fáradalmait és feltöltődik a következő kemény hétre. Ez nálam is általában így szokott lenni. Éjfél körül szoktam lefeküdni, és elég nehezen szoktam elaludni. A nap végén a napi eseményekről számvetést csinálok és félálomban még átfutom a holnapi teendőket. Ám tegnap még a szokottnál is nyugtalanabbul aludtam. Mi lesz velünk holnap? Ez a kérdés járt a fejemben, miközben a távolból valami halk morajt lehetett hallani. Kemény időket élünk, és mivel hulla fáradt voltam, így a nagy elmélkedésben álomba szenderültem.
A mai nap korán és álmosan keltem fel. Móni még aludt. Kimentem a mosdóba és a tükörben bámultam a reggeli arcomat. Eresztettem egy pohár vizet a fogmosáshoz és letettem a mosdó szélére. Figyeltem a víz felszínét, ami egyszer csak el kezdett fodrozódni. Hmm mi ez? Kérdeztem magamtól. Ekkor megint valami halk morajlást hallottam, ám ezúttal egyre és egyre közelebbről jött. Elkezdtem két kézzel fogni a mosdó szélét és hirtelen egy hatalmas robajra lettem figyelmes. Úr Isten, mi van itt…? Móni is beszaladt a fürdőbe, teljesen fehérre vált arccal. Megrettenve és összekapaszkodva mentünk az ablakhoz, amit ott láttunk az még álmunkban se gondoltuk volna. Egymásra néztünk és egyszerre szólaltunk meg. Kitört a háború…!?

[flv:Kitort-a-haboru.flv Kitort-a-haboru.jpg 600 400]

19 jún 2009 Bulcsú utcai bontás
Szerző:  |  Kategória: érdekes, videó  | Címke: , , , ,  | 5 hozzászólás

Mostanság sok minden történik a környéken. Múltkori posztomban a gáz elzárásról írtam –hozzátenném, hogy még mindig el van zárva – most meg a Bulcsú utcában lévő Közlekedési Műszergyárat kezdték szétbontani.
Egyik nap elég nagy zajra ébredtem, légvonalban tőlünk kb. 50-60m -re lehetett a bontógép. Elnéztem, ahogy a betonelemeket, mint egy ropit, úgy töri össze. Hihetetlen erő van ezekben a gépekben ill. roppantó pofákban. A lenti videó a 40. másodpercétől izgalmas. 🙂 egy laza harapás, és… nem lövöm le a lényeget. 🙂

[flv:Bontas.flv Bontas.jpg 601 338]

15 jún 2009 A visszaszámlálás elkezdődött
Szerző:  |  Kategória: baba, család, események, felújítás, munka  | Címke: , , , ,  | 2 hozzászólás

Móni július 27.-re van kiírva a nagy napra, szóval egyre jobban parázunk. Kezdem felfogni, hogy talán nem az utolsó hónapra kellett volna hagyni mindent. Na, jó ez nem teljesen igaz. Már pár hónappal ezelőtt a fürdőszobát megcsináltam, szépre leburkoltam, de ez édeskevés. Most a hétvégén teljes gőzzel rendbe hoztuk Mónival a kisszobát, ami a gyerekszoba lesz. Teljes festés, mázolás megvolt. Már csak a parkettásnak kellene jönnie minél hamarabb, parkettacsiszolás miatt.

Már a babacuccokat is elkezdtük megvenni, bár még kiságy, pelenkázó és babakocsi nincs. 🙂 Viszont Ibolyától kaptunk ajándékba egy nagy csomagot, ami tele volt mindenféle cumisüveggel, meg sterilizálóval, mellszívóval és még sok minden mással. Köszönjük szépen! 😉
És ami még hátravan:
– nagyszoba, folyosó renoválás (festés, mázolás, parketta csiszolás),
– gyerekszoba bebútorozása, és a maradék cuccok megvétele,
– és még minden más, amit ide nem akarok felsorolni, mert egyből legörbül a szám. 🙁

Ami viszont meglepett, hogy Móni nem nyüszög. Hihetetlen, de minden megcsinál, főz, mos, takarít és segít nekem a felújításban. Tegnap pl. még ajtót is festett, pedig mondtam neki, hogy majd megcsinálom, és hogy ne szagolgassa azt a büdös festékszagot. De mivel én a csöveket és az ablakot festettem, így látta, hogy nekem nem lenne időm még az ajtót is megcsinálni. Így is este fél tízkor fejeztük be, aztán én fürdés után egyből mentem melózni éjszakára. Szóval nem unatkozunk.

Ja és persze még mindig nincs gáz a lakásban. Hétfőn lesz a közgyűlés ezzel kapcsolatban is. Hát kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak majd. Na, legyetek jók! 😉

« Régebbi Bejegyzések
Újabb Bejegyzések »