Az előző postomban ígéretet tettem, hogy egyszer le fogom írni, milyen is volt ez a bizonyos pihenés. Meg aztán olyan élményekkel és emlékekkel tértünk haza Mónival, hogy muszáj megírnom.
Bár már idén voltunk a barátokkal Horvátországban nyaralni, de már akkor Mónival beszéltük, hogy el kellene menni kettesben is valahova nyaralni vagy pihenni. Addig-addig húztuk halasztottuk a dolgot, hogy a nyár szépen lassan eltelt, tehát a vízpart nem nagyon jöhetett számításba. Főleg azért nem, mert most nem akartunk külföldre menni. Ekkor valahogy és még máig sem tudom miért, de beugrott Sümeg, hogy én ott egyszer voltam, de akkor is csak a városon keresztülmentem, és hogy milyen jól néz ki a város tetején hosszan elnyújtózó sümegi vár. Pár perces net böngészés után, ki is gyűjtöttem vagy 10 hotel és panzió címet, amit Móni rákövetkező napon végig is hívott. A választásunk a Kisfaludy Hotelre esett és nem is bántuk meg. Szobái szépek rendezettek, talán egy kicsit szűkösek, bár fene tudja, hiszen végül is elfértünk. Volt benne egy nem túl nagy franciaágy, nagy szekrény, tv, hűtő és a szobából nyílott egy pici fürdőszoba. A szolgáltatás is teljesen rendben volt. A két ágyas szobát 8000Ft/éj adták, amibe beletartozott minden napra egy bőséges reggeli. Nagyon meg voltunk vele elégedve.
Most pedig leírom, hol is voltunk ebben a szűk egy hétben, ami szeptember 17.-től 22.-ig tartott és aki majd azon a környéken jár, ezeket a helyeket mindenképpen nézze meg.

1. nap
Budapestről indultunk reggel 11:30 körül és olyan 14 órára értünk oda. Könnyen odataláltunk és a szoba elfoglalása után egyből indultunk is felfedezni a kisvárost. Felmásztunk a várhoz, ami igazából kb. 15-20 perc séta. Fentről gyönyörű panoráma tárul elénk, a távolban hegyek, talpunk alatt a város. A várban van egy panoptikum egy fegyverkiállítás és még sok minden. Érdemes megnézni, körbenézni.

2. nap
Az első célpont Nagyvázsony Kinizsi vár volt. Nagyon szép, érdemes megmászni a tornyát is, fentről jól belátni a környéket. A vár mellett pár lépésre található egy postamúzeum. Ezt is megnéztük.
Autóba szálltunk és 25-30 perc után Badacsonyba értünk majd felmásztunk az első kilátóhoz. Azt azért hozzáteszem, hogy nem volt természetes a mosolyom, amikor 40-50 percig felfelé kaptattunk a hegyen. De hát ez van, ha valaki nincs edzésben. Viszont a kilátás kárpótolt mindenért.
Egy merész gondolat után, Mónival úgy döntöttünk, hogy megnézzük Tapolcán a tavasbarlangot is. Így hát megint 30-40 perc autózás következett. Egy kicsit kóvályogtunk Tapolcán, de azért meglett a tavasbarlang bejárata. Szuper volt, én nem is gondoltam, hogy lent a barlangban majd csónakázni kell, ráadásul a közepén lehettünk, amikor negyed percre elment a világítás. Szóval megvolt az izgalom. Mindenkinek ajánlom.

3. nap
Bevallom az én ötletem volt, hogy nézzük meg Sümeg mellett a Rezi várat is. Ami aztán kiderült, hogy csak egy várrom. Mi Rezi település felől közelítettük meg, bár nem tudom hogy máshonnan is meg lehet el közelíteni. Keresztül kell menni a falun, majd onnan még 5km murvás vízmosásos út vezet egy tisztásra. Tiszta Off-road, szegény Opelt sajnáltam is, amikor néha leért az alja. Fú viszont a kilátás nem semmi.
Hosszas gyönyörködés után, utunk Hévíz felé vezetett. Itt végre kipihenhettük a nap fáradalmait, nap végére feltöltődve és kipihenten tértünk vissza szálláshelyünkre. Mivel viszonylag hamar visszaértünk, így egy romantikus vacsora is belefért az időnkbe. A vacsora után a közeli templom kertben megkértem Móni kezét és igent mondott. Az élmény feledhetetlen volt.

4. nap
Az első úti cél Balatonszentgyörgy Csillagvár volt. Igazából nem akartunk ennyire lejönni, de Keszthelyen nem tudtuk megnézni aznap a Festetics kastélyt a Visegrádi négyek találkozója miatt. A Csillagvárban viszont volt egy babamúzeum Móni nem kis örömére. Visszafelé még egyszer bementünk Keszthelyre, ahol megnéztük a következő múzeumokat: babamúzeum, csigaparlament, panoptikum, kínzómúzeum. Amúgy Keszthely nagyon szép város, ezeken kívül is nagyon sok látnivaló van.

5. nap
Nem tudom miért, de megint rábeszéltem Mónit egy várrom nézésre. Úgy tűnik nekem ez a mániám. Na szóval Sümeg alatt van egy Tátika várrom. Igazából elég közel van a Rezi várhoz, persze csak légvonalban. A főútról lekanyarodva kb. 2km-et be lehet menni az erdőbe kocsival. De talán érdemes lent megállni, és gyalogosan felmenni a várromhoz. Olyan 40-50 perc alatt fel lehet érni gyalog kényelmes tempóban. A legjobb az, hogy az utolsó tájékoztató táblán ki van téve, hogy a várromot megközelíteni életveszélyes. Persze miután már ennyit gyalogoltunk nem fogunk visszafordulni és persze, hogy semmi veszély nem fenyegetett. Mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni.
Tovább utunk Kehidakustány felé vezetett. Szuper volt, főleg a szauna oázis. Mindenkinek ki kell próbálnia. Jó későn is értünk vissza szálláshelyünkre.

6. nap
Szomorúan kezdtük összerámolni a cuccunkat, hiszen eljött az utolsó nap, hogy ne teljen el nyomtalanul ez a nap sem, így megnéztük a Tihanyi Apátságot. Majd átkompoztunk Balaton déli partjára, és Ádánd felé vitt utunk. Ádándon meglátogattuk Mamámat, ill. úgy volt leszervezve minden, hogy ott találkoztunk a család többi részével is. Majd pár óra múlva onnan mentünk haza Dunaföldvárra.

Azt hiszem ezt a hat napot tartalmasabban és jobban nem is lehetett volna eltölteni. Remélem, aki ugyanígy végigjárja ezeket a helyeket, ugyanígy fogja érezni.