Archive for the Category ◊ gondolkodom ◊

19 jan 2015 Fogyókúrás tippek

Sziasztok!

Új év, új fogadalmak. Nálam sem volt ez másképpen. Talán csak annyival különbözik a többiektől, hogy én nem kezdtem el január elsején. Így még a mákos bejgliket volt időm elpusztítani. 🙂 Viccet félre téve, január 15.-én elhatároztam, most akkor elkezdem már komolyan venni a fogyókúrázásomat. Hogy miért venném komolyan? Azért mert a legutóbbi laboreredményem csapnivaló volt. Az évek során egyre rosszabb lett. A kezdeti magas vérnyomás után a cukrom is kezdett emelkedni. Az évek óta fennálló májfunkcióm is tovább romlott. Szóval most vagy soha, belekezdtem.

Induló érték: 136kg (január 15.)

2014. 11.11.-i laborom katasztrofális értékei:

Éhgyomri cukor: 6,8 mmol/l
HgbA1C: 6.7 %
HgbA1: 8.2 %
Hba1c: 50 mmol/l
Karbamid: 2.4 mmol/l
Májfunkció: GOT: 84 U/l
GPT: 141 U/l
GGT: 128 U/l
Kreatin-kináz: 579 U/l
Koleszterin: 6.09 mmol/l
Triglicerid: 2.40 mmol/l
LDL-C: 4.15 mmol/l
VLDL-C: 0.48 mmol/l
Húgysav: 430 umol/l
Klorid: 101 mmol/l
Vörösvértest: 5.72 T/l
Haematokrit: 0.52 L/L
Haemoglobin: 168 g/l

És, hogy lássátok, hogy valóban komolyan veszem, elkezdtem róla vlog-ot is csinálni. A következő videókban adok fogyókúrás tanácsot és kifejtem, hogy én miként kezdtem el. Jó videózást, ha érdekel, akkor kövess a youtube-on. 🙂

28 jún 2009 Hadiállapotok a Szabolcs utcában

Igen, hétvége van. Ilyenkor az ember kipiheni az egész hetes fáradalmait és feltöltődik a következő kemény hétre. Ez nálam is általában így szokott lenni. Éjfél körül szoktam lefeküdni, és elég nehezen szoktam elaludni. A nap végén a napi eseményekről számvetést csinálok és félálomban még átfutom a holnapi teendőket. Ám tegnap még a szokottnál is nyugtalanabbul aludtam. Mi lesz velünk holnap? Ez a kérdés járt a fejemben, miközben a távolból valami halk morajt lehetett hallani. Kemény időket élünk, és mivel hulla fáradt voltam, így a nagy elmélkedésben álomba szenderültem.
A mai nap korán és álmosan keltem fel. Móni még aludt. Kimentem a mosdóba és a tükörben bámultam a reggeli arcomat. Eresztettem egy pohár vizet a fogmosáshoz és letettem a mosdó szélére. Figyeltem a víz felszínét, ami egyszer csak el kezdett fodrozódni. Hmm mi ez? Kérdeztem magamtól. Ekkor megint valami halk morajlást hallottam, ám ezúttal egyre és egyre közelebbről jött. Elkezdtem két kézzel fogni a mosdó szélét és hirtelen egy hatalmas robajra lettem figyelmes. Úr Isten, mi van itt…? Móni is beszaladt a fürdőbe, teljesen fehérre vált arccal. Megrettenve és összekapaszkodva mentünk az ablakhoz, amit ott láttunk az még álmunkban se gondoltuk volna. Egymásra néztünk és egyszerre szólaltunk meg. Kitört a háború…!?

[flv:Kitort-a-haboru.flv Kitort-a-haboru.jpg 600 400]

15 ápr 2009 Budapest, Budapest, te csodás!

Igen, ez így is van. Kivéve akkor, amikor az ember el szeretne jutni A pontból B pontba. Nézzük is meg sorjában, hogy manapság mivel érdemes közlekedni Pesten.
Először is van a jó bevált módszer, a gyaloglás. Amiért szeretjük az, az, hogy olcsó, viszont lassú. Vagy mégsem? 🙂 Én pl. tegnap a Nyugatitól elmentem a Jászai Mari térig, majd onnan az Oktogonig majd onnan haza a Lehel tér mögé a Szabolcs utcába és ezt a nem kis távot sikerült abszolválnom mindössze 1 óra 20 perc alatt úgy, hogy a WestEnd-en végig slattyogtam. Ami még a gyaloglás mellett szól, az, az, hogy egészséges, mozog az ember, és a friss benzingőzös levegőt mennyivel finomabb beszívni, mintha csak egy kocsiban rohadnál a dugó kellős közepén.
Aztán jöjjön a gyors, ám nem éppen olcsónak mondható BKV-zás. Amiatt nem olcsó, mert Én nem szeretek bliccelni, és nekem nincs bérletem, így a 290Ft-os jegy igenis drága. Az előnye a gyorsasága (metró), ám el kell viselni a reggelente nem kicsit terjengő szájszagot, hazafelé meg az izzadt… Áh, ezt inkább nem részletezném.
És legvégére hagytam a legkényelmesebb utazási formát, az autót. Nagy előnye a maximális kényelem, főleg ha klímás. Ám nagyon sok hátránya is van, többek között, hogy drága a fenntartása és a dugóban eszméletlen sok üzemanyagot pöfög ki, és igen Pesten manapság szinte használhatatlan. Tegnap el kellett mennem a Sebestyén utcába, ami a 20. kerületben van (Határ út alatt) ide még csak-csak kijutottam, onnan 20 perc alatt átevickéltem a Budafoki útra ott felvettem Mónit és innen indultunk haza. Laza 1 óra 10 perc alatt haza is jutottunk. A Margit híd és az alsó rakpart teljesen be volt állva, a körút szintén. Szóval kicsit elegem lett, ráadásul a dugóba állva az agyam is felforrt (Opelomban nincs klíma). Ahogy hazaértünk hirtelen leszakadt az ég egy kis jégesővel vegyítve. Elő is kaptam a kamerát és egy kicsit meg is áztattam 🙂 Íme:

02 szept 2008 Vajon vágyunk e az egyszerűbb életre…?
 |  Kategória: érdekes, gondolkodom  | Címke:  | 2 hozzászólás

Mielőtt hossza okfejtésbe kezdenék megemlíteném, hogy DjZoNe blogjában talált „civilizációs betegség” post ébresztette fel bennem e gondolatmenetet.

Van egy régi mondás. „Ha van áram, akkor minden van” 🙂 persze ez így talán nem teljesen igaz. Sajnos az ember hozzászokott a kényelmes élethez. De a franc tudja, hogy mi lenne, ha ilyen kényelmi dolgok (áram, víz, stb.) nem lennének. Gyorsan játszunk is el ezzel a gondolattal. 🙂
Múltkor nálunk (Szabolcs utcában) például nem volt víz majd egy napig. Hát mit mondjak, a komfortérzetem nem igazán volt meg 😀 De ez talán amiatt van, mert nem ehhez szoktunk. Talán egyszerübben kellene élnünk? Hmm, ezt mindenki döntse el maga. De talán nem dőlne össze a világ, ha éppen a patakra kellene lemenni mosni, vagy fürdeni. 🙂 Még talán egy kis romantikát is látok benne.

Vagy mi lenne, ha nem lenne áram? Valószínű, hogy ezt a gondolatmenetet is csak elbeszélés alapján szájról-szájra hallanánk vagy látnánk. De minden bizonnyal elfelejthetnénk a folyamatosan csörgő mobilt, és minden olyan dolgot, ami a kényelmünket szolgálja.

Az biztos, hogy egyszerűbb lenne az életünk. Sötétedéskor feküdnénk, és pirkadatkor kelnénk. Ahogy DjZoNe mondta, „kétkezi munkás emberek” lennénk. De szép is lenne…! És ezt most nem cinikusan mondom. Valóban megfordul néha a fejembe, hogy egyszerűbben kellene élnünk. De mi ebbe születtünk, ezt szoktuk meg, tehát idegen lenne tőlünk ez a világ. Vagy mégsem…? 🙂