Hétvégén (szombaton) volt szerencsém ismét egy eljegyzésen részt venni. Móni unokatesóját jegyezték el. De kezdjük az elején.
Szombaton irtó komásan keltett fel Móni, valamikor fél 8 után. Ugyebár az éjjeli szerver karbantartás rányomta arcomra bélyegét. Na de szerencsére egy energiaital betolása után már egész jól voltam. Mivel délre kellett mennünk, így nem nagyon lehetett vakarózni. Laza reggeli után, Opel indít, aztán már szívtuk is be a reggel friss benzingőzös pesti levegőjét. Sajna nem keveset kellett araszolni a Hungária körúton, és ekkor következett be, ami még velem soha nem történt meg. A dolog pikantériája az, hogy én voltam a sofőr, és mégis olyan szarul lettem a kocsiban, hogy Pest szélénél Mónit ültettem a volán mögé. Szerencsére gond nélkül leértünk Dunaföldvárra, és 20 perc után már sokkal jobban lettem.
Szóval rendben megérkeztünk a nagy eseményre. Csilla és Gyuri szépen kiöltözve fogadták a vendégeket, és egyből egy kis szíverősítővel kínálgattak. Nem ittam semmit (nem mertem). Bekísértek a szobába, ahol már szépen meg volt terítve, minden díszben állt. Nem tudom, de valahogy olyan gyomorszorítós érzésem támadt, azon izgultam, hogy vajon mit fog mondani a Gyuri, és hogy sikerül-e a lánykérés. Nem kis meglepetésemre majd 5 percig beszélt, és le a kalappal előtte, ügyes volt és IGEN választ kapott 🙂 Utána következett az eszem-iszom, beszélgetés. Egyszerűen jól éreztük magunkat, majd koraeste újabb eljegyzési élményekkel gazdagabban értünk haza. Sok boldogságot kívánok nekik!
Vasárnap Fehérvárra mentünk, és próbáltuk aktívan eltölteni a hétvége utolsó napját. Nem tudom honnan jött az ötlet, de Andrissal, Dorinával, Rudival, Notival elmentünk kosarazni egyet. Hát mit mondjak, 1.5 óra után lógott a nyelvem, 😀 a fókazsírom csak úgy égett, de persze egy dekával nem lettem könnyebb. Most két nap után is izomlázam van, és alig tudok lépcsőzni, na de néha kell egy kis sport.
Friss Commentek