Bizony, ez is kell néha. Amikor egy kicsit kifújhatja az ember magát. Sokat pihenhet…stb. 🙂
Holnapután azaz hétfőn Mónival Sümegre megyünk és ott pihenjük ki, az elmúlt dolgos hetek fáradalmait. Remélem, hogy kisimult arcal és egy „teljesen más emberként” fogok, fogunk visszatérni. Kicsit most titokzatos vagyok, de… á nem is folytatom. 🙂 Majd a sümegi pihenés után így is fogok írni egy postot. Addig is mindenki gondoljon azt amit akar.
Szoval kitartás annak, akinek dolgoznia kell. 🙂
Íme kárpótlásul kettő vicc:
Quasimodo elmegy az orvoshoz:
– Doktor úr, kérem tüntesse el a púpomat!
– Hadd nézzem meg! Kérem vegye le a kabátját!
– De hát én nem szoktam levenni, én nagyon szégyenlős vagyok.
– Csak vegye le, másképp nem tudom megvizsgálni.
Nagy nehezen leveszi a kabátját:
– A pólót is!
– De én…
– Csak vegye le, ha azt akarja, hogy megvizsgáljam.
Miután levette a polót is a doktor azt kérdezi:
– Mondja csak, gyerekkorában nem tűnt el egyszer az iskolatáskája?
Egy férfi ül a bárpultnál órákig. Nagyon el van keseredve, csak mered maga elé, időnként megerednek a könnyei. Az egyik vicces vendég odalép hozzá, és megissza az italt ami előtte van. Erre az kétségbeesetten ránéz és végképpen sírvafakad. A másik megszeppen:
– Ne haragudj komám, mindjárt rendelek neked egy másikat!
– Nem az ital zavar. – mondja sírós hangon a másik – Ez életem legszörnyűbb napja. Reggel elkéstem a munkából, mire a főnököm kirúgott. Mikor megyek az épületből kifelé, észreveszem, hogy ellopták az autómat. A rendőrség azt mondja, nem tud semmit tenni. Beülök egy taxiba hogy hazamenjek, mikor kiszállok belőle, észreveszem hogy a pénztárcám bennhagytam, a sofőr meg lelépett a pénzzel. Megyek haza, ott találom a feleségem az ágyban egy másik férfivel. És amikor már nem bírom tovább, és véget akarok vetni az életemnek, akkor jössz te, és megiszod előlem a mérgezett italomat.
Archive for the Category ◊ események ◊
Hát gyerekek, nem tudom mi van velem, de ez már szégyen. Alig blogoltam júliusban. Pedig annyi minden történ vele. Vagy mégsem? 🙂 A fene tudja. Talán azért van ez így, mert nem volt azóta egy teljesen szabad hétvégém sem. Csak a meló meg a meló. Amikor meg hazamegyek, ott is csak a meló (otthoni felújítási munkák). Szóval ez van. Bár hozzá teszem, azért van látszatja és ennek azért örülök.
A mostani hétvégén valahogy többet dolgoztam a kelleténél (otthon), és úgy elfáradtam, hogy mindenem fájt. De talán kárpótolni fog a jövő hét. Ugyanis aug.4-11-ig szabit vettem ki. Végre nyaralni fogunk. Horvátországba fogunk menni párommal, tesómékkal, meg pár baráttal. Fú, már nagyon várom. De addig viszont rengeteg dolog vár még ránk. Többek között, pénz kell váltani, biztosítást el kell intézni (drága anyósom fogja intézni, köszi előre is), be kell vásárolni, stb. Még az a szerencse, hogy most 4 napig éjszakás leszek, így napközbe el tudom ezeket intézni. Na talán ennyi mára elég is.
Bizony nagyon régen blogoltam. Ez az miatt volt, mert egy hétig szabin voltam és ilyenkor nem nagyon ülök le a géphez. Így is elég sokat ülök előtte. Na de nézzük mi is történt velem a múlthéten.
Először is múlthét keddtől péntekig szokás szerint itthon melóztam. Megint a lakás felújítási munkálatokba merültem. Bár ez aktív pihenés volt, mégis örömmel csináltam, mert van látszata. Majd talán egyszer teszek fel képeket is.
A pénteki napon, nagyon sűrű volt, mert de. Westendbe is kellett mennem. Öcsémnek Attilának vettem ballagásra ajándékot. Tudom, hogy ezzel megkéstem egy kicsit, de hát előbb nem találkoztam vele. Aztán meg vettem magamnak egy bőrövet, mert hát hétvégén lagzi volt és valamit fel kellett húznom az öltönyhöz. Na ezzel el is árultam, hogy hol is voltam a hétvégén. Bizony lagziban, de nem is akármilyenben. Móni unokatesójának a lagzijában. Már pénteken be volt zsongva mindenki ez miatt. Ruhapróba stb. Ez miatt egy kicsit tele is volt a hócipőm, de hát mit lehet tenni.
Szombaton volt a nagy nap. Reggel készülődés, délben vendégvárás, fogadás Földvár egyik discojában. Nekem ez tökre szokatlan volt, nem is tudtam, hogy ezt így szokás. Nagyon sokan voltak, kb. 260 ember. Mivel Mónival mi koszorúsok voltunk, ezért mindenre nagyon ügyelni kellett, nyakkendő állása, stb. ez egy kicsit frusztrált is. De ez ezzel jár. Utána polgári esküvő az anyakönyv vezető előtt, majd következett a templomi esküvő ami nem Földváron volt, hanem Bölcskén. Ez Földvártól kb. 6 km-re van. Onnan aztán vissza Földvárra és csak ezután kezdődött el a lagzik. Bár nagyon elfáradtunk, de én nem bántam meg ezt a tortúrát. Nagyon jó éreztük magunkat. Jókat táncoltunk, finomakat ettünk és sokat ittunk. Íme néhány kép erről:
Ez kellemetlen...:)
Sziasztok!
Gondoltam egy merészet és gyorsan reggeltem magamnak egy blogot. Hát nemtom, remélem menni fog 🙂 Szoval majd irogatni fogok, persze csak akkor ha kedvem és időm is lesz.
Bye bye!
Friss Commentek