Szokásomhoz híven, mindent utólag írok meg. Sajna a napokban annyira elfoglalt voltam, meló ezerrel, és emiatt egy kicsit szarúl is éreztem magam. Na, miért is? Na, jó elmesélem.Pár nappal ez előtt voltunk Mónival 5 évesek. Egész pontosan november 21.-én. Igen jól sejtitek, sajna elfelejtettem az évfordulót 🙁 Aznap délutánra voltam beosztva melóba, és kb. fél éjfélre értem haza. Általában ilyenkor már Móni aludni szokott, most viszont ébren volt. Az ágyon az ajándékom, rajta egy cetlivel „Boldog 5. évfordulót”. Egyből mondtam neki, hogy ez bizony kiment a fejemből 🙁 és ne haragudjon. Szerencsére nem neheztelt rám. Természetesen a következő nap megleptem én is egy kis ajándékkal és virággal. Móni, ne haragudj rám! Nagyon Szeretlek!
Archive for the Category ◊ események ◊
Az előző postomban szépen leírtam a terveimet, eltelt pár nap és máris minden másképp alakult. Hol is kezdjem. Hmm, hát a novemberi munkabeosztásom elég kemény lesz, de ezt még elviselem, legalább egy kicsit jobban jövök ki fizu szempontból –remélem legalábbis-.
Tegnap nekiálltam a konyhatatarozásnak, és hát sajna szembesültem azzal a ténnyel, hogy egy 100 éves ház vakolatát jobb ha nem bolygatja meg az ember. Mivel a villanyt újra kell húzni, így ez elkerülhetetlen. Ennek eredményeképpen több zsák sittet termeltem. Na mindegy, ezt is valahogy majd megoldom.
Sajnos a(z) (családi körben megrendezendő) eljegyzési időpont is változni fog. Tegnap anyám felhívott, hogy ezért meg azért nem lenne jó a karácsony környékére tett időpont. Mondanom se kell, de egy kicsit szarul esett, mert Móni is már úgy rendezte a szabadságait. Szokták mondani, hogy ami késik, nem múlik. Egyenlőre ennyi.
Sajnos mostanság igen kevés időm marad blogólni. Ez többek között amiatt van, mert szinte minden percem be van osztva. Tervezgetem a jövőmet, mindenkinek megpróbálok megfelelni és ha valakinek valamit megígérek, akkor én érzem magamat kellemetlenül, ha esetleg a beígért határidőre nem készülök el valamivel. Na de hát ez van, amikor az ember túl sokat vállal be. Néhány dolgot még ebben az évben véghez kell vinni. Hogy miért is? Hát azért mert ezekre a dolgokra én ezt a határidőt tűztem ki magamnak. Na, és akkor most nézzük is sorba mik is ezek.
1. Konyha felújítási munkálatok.
Igen tudom, hogy ezt máshol elméletileg mesteremberek szokták végezni. De aki engem ismer, az tudja, hogy én simán nekimerek állni ezeknek a munkáknak. Már most leszögezném, hogy nem csak egy szimpla kifestésről van itt szó, hanem teljes felújításról. Tehát víz áthúzás és szerelés, csatornázás azaz lefolyócsövezés, villany újrahúzás, vakolás, csempézés, festés, konyhabútor összerakás és felszerelése. Nem kell megijedni, nem most csinálom ezt elsőként. Hiszen a lakás többi részét is én újítottam fel persze Móni segítségével. Ez egy kicsit nagyképűen hangzik, de erre én is büszke vagyok. A pozitívum a dologban az, hogy a tegnap és ma meg is csináltam a vizet és a csatornázást, frankón működik minden és sehol sem folyat.
2. Webszerver újratelepítés.
Bár a rendszer nem régi rajta (FreeBSD 6.2) de a benne lévő 80GB-os vinyó kicsinek bizonyult. Ráadásul a blogomat is át akarom hozni a szerveremre, mert az jó. Emiatt sok mindent fel kellene frissíteni rajta (mysql, php, stb.), így inkább újrarakom, persze kap egy 3ware raid kártyát is. Most üzenném Kallernak, hogy a TS és a Joomla ekkor fog felkerülni. Bár az utóbbin erősen gondolkodom még, mert sok mindent hallottam róla és vigyázni kell vele.
3. Eljegyzés megtartása családon belül és az esküvő szervezés megkezdése.
Bizony 2 hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a lánykérés után ilyen gyorsan felgyorsulnak az események. De ez az élet rendje, és én nem is tiltakozom ellene. Móni már tisztára be van zsongva, én meg idegeskedhetek több dolog miatt is.
Ha minden igaz, akkor még ezév december környékén megtartjuk az eljegyzést családon belül is. Többen most legyintenének, hogy az nem nagy dolog, hiszen csak a szülők összeülnek, én megkérem újra Móni kezét a család előtt, aztán kész is. Aham, de vagy 30-an leszünk, külön helyiség lesz bérelve emiatt. Szóval ez van.
Az előző postomban ígéretet tettem, hogy egyszer le fogom írni, milyen is volt ez a bizonyos pihenés. Meg aztán olyan élményekkel és emlékekkel tértünk haza Mónival, hogy muszáj megírnom.
Bár már idén voltunk a barátokkal Horvátországban nyaralni, de már akkor Mónival beszéltük, hogy el kellene menni kettesben is valahova nyaralni vagy pihenni. Addig-addig húztuk halasztottuk a dolgot, hogy a nyár szépen lassan eltelt, tehát a vízpart nem nagyon jöhetett számításba. Főleg azért nem, mert most nem akartunk külföldre menni. Ekkor valahogy és még máig sem tudom miért, de beugrott Sümeg, hogy én ott egyszer voltam, de akkor is csak a városon keresztülmentem, és hogy milyen jól néz ki a város tetején hosszan elnyújtózó sümegi vár. Pár perces net böngészés után, ki is gyűjtöttem vagy 10 hotel és panzió címet, amit Móni rákövetkező napon végig is hívott. A választásunk a Kisfaludy Hotelre esett és nem is bántuk meg. Szobái szépek rendezettek, talán egy kicsit szűkösek, bár fene tudja, hiszen végül is elfértünk. Volt benne egy nem túl nagy franciaágy, nagy szekrény, tv, hűtő és a szobából nyílott egy pici fürdőszoba. A szolgáltatás is teljesen rendben volt. A két ágyas szobát 8000Ft/éj adták, amibe beletartozott minden napra egy bőséges reggeli. Nagyon meg voltunk vele elégedve.
Most pedig leírom, hol is voltunk ebben a szűk egy hétben, ami szeptember 17.-től 22.-ig tartott és aki majd azon a környéken jár, ezeket a helyeket mindenképpen nézze meg.
1. nap
Budapestről indultunk reggel 11:30 körül és olyan 14 órára értünk oda. Könnyen odataláltunk és a szoba elfoglalása után egyből indultunk is felfedezni a kisvárost. Felmásztunk a várhoz, ami igazából kb. 15-20 perc séta. Fentről gyönyörű panoráma tárul elénk, a távolban hegyek, talpunk alatt a város. A várban van egy panoptikum egy fegyverkiállítás és még sok minden. Érdemes megnézni, körbenézni.
2. nap
Az első célpont Nagyvázsony Kinizsi vár volt. Nagyon szép, érdemes megmászni a tornyát is, fentről jól belátni a környéket. A vár mellett pár lépésre található egy postamúzeum. Ezt is megnéztük.
Autóba szálltunk és 25-30 perc után Badacsonyba értünk majd felmásztunk az első kilátóhoz. Azt azért hozzáteszem, hogy nem volt természetes a mosolyom, amikor 40-50 percig felfelé kaptattunk a hegyen. De hát ez van, ha valaki nincs edzésben. Viszont a kilátás kárpótolt mindenért.
Egy merész gondolat után, Mónival úgy döntöttünk, hogy megnézzük Tapolcán a tavasbarlangot is. Így hát megint 30-40 perc autózás következett. Egy kicsit kóvályogtunk Tapolcán, de azért meglett a tavasbarlang bejárata. Szuper volt, én nem is gondoltam, hogy lent a barlangban majd csónakázni kell, ráadásul a közepén lehettünk, amikor negyed percre elment a világítás. Szóval megvolt az izgalom. Mindenkinek ajánlom.
3. nap
Bevallom az én ötletem volt, hogy nézzük meg Sümeg mellett a Rezi várat is. Ami aztán kiderült, hogy csak egy várrom. Mi Rezi település felől közelítettük meg, bár nem tudom hogy máshonnan is meg lehet el közelíteni. Keresztül kell menni a falun, majd onnan még 5km murvás vízmosásos út vezet egy tisztásra. Tiszta Off-road, szegény Opelt sajnáltam is, amikor néha leért az alja. Fú viszont a kilátás nem semmi.
Hosszas gyönyörködés után, utunk Hévíz felé vezetett. Itt végre kipihenhettük a nap fáradalmait, nap végére feltöltődve és kipihenten tértünk vissza szálláshelyünkre. Mivel viszonylag hamar visszaértünk, így egy romantikus vacsora is belefért az időnkbe. A vacsora után a közeli templom kertben megkértem Móni kezét és igent mondott. Az élmény feledhetetlen volt.
4. nap
Az első úti cél Balatonszentgyörgy Csillagvár volt. Igazából nem akartunk ennyire lejönni, de Keszthelyen nem tudtuk megnézni aznap a Festetics kastélyt a Visegrádi négyek találkozója miatt. A Csillagvárban viszont volt egy babamúzeum Móni nem kis örömére. Visszafelé még egyszer bementünk Keszthelyre, ahol megnéztük a következő múzeumokat: babamúzeum, csigaparlament, panoptikum, kínzómúzeum. Amúgy Keszthely nagyon szép város, ezeken kívül is nagyon sok látnivaló van.
5. nap
Nem tudom miért, de megint rábeszéltem Mónit egy várrom nézésre. Úgy tűnik nekem ez a mániám. Na szóval Sümeg alatt van egy Tátika várrom. Igazából elég közel van a Rezi várhoz, persze csak légvonalban. A főútról lekanyarodva kb. 2km-et be lehet menni az erdőbe kocsival. De talán érdemes lent megállni, és gyalogosan felmenni a várromhoz. Olyan 40-50 perc alatt fel lehet érni gyalog kényelmes tempóban. A legjobb az, hogy az utolsó tájékoztató táblán ki van téve, hogy a várromot megközelíteni életveszélyes. Persze miután már ennyit gyalogoltunk nem fogunk visszafordulni és persze, hogy semmi veszély nem fenyegetett. Mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni.
Tovább utunk Kehidakustány felé vezetett. Szuper volt, főleg a szauna oázis. Mindenkinek ki kell próbálnia. Jó későn is értünk vissza szálláshelyünkre.
6. nap
Szomorúan kezdtük összerámolni a cuccunkat, hiszen eljött az utolsó nap, hogy ne teljen el nyomtalanul ez a nap sem, így megnéztük a Tihanyi Apátságot. Majd átkompoztunk Balaton déli partjára, és Ádánd felé vitt utunk. Ádándon meglátogattuk Mamámat, ill. úgy volt leszervezve minden, hogy ott találkoztunk a család többi részével is. Majd pár óra múlva onnan mentünk haza Dunaföldvárra.
Azt hiszem ezt a hat napot tartalmasabban és jobban nem is lehetett volna eltölteni. Remélem, aki ugyanígy végigjárja ezeket a helyeket, ugyanígy fogja érezni.
Annyi, de annyi minden történt velem és sok sok olyan dolog van amit ide nem írhatok meg.
A blogomban van egy ilyen post: kicsi szabadság. Na, lényegében erről, szerettem volna egy szép postot írni, ill. nem erről, hanem a sümegi nyaralásról (9.17-től 9.22-ig voltam Mónival, amúgy szuper volt) vagy pihenésről. De amikor visszajöttünk Mónival Sümegről, hosszú egy hetes pihenés után jókedvűen és feltöltődve akkor szembesültem a nem túl jó hírekről. Emiatt nem írtam meg a sümegi postot (majd talán egyszer bepótlom). Azért csak most írok erről, mert meg kellett emészteni a dolgokat. Csak néhány gondolatot szeretnék veletek megosztani.
Én egy olyan ember vagyok, aki mindig kis lépésekben gondolkozik, tervezget, ill. nagy terveket szövöget a jövővel kapcsolatban. Viszont ehhez biztonságban kell tudnia családját, anyagi hátterét és munkahelyét. Az előbbi kettővel teljesen rendben vagyok, az utóbbival kevésbé. Én lassan 1 éve koptatom Jasmin lépcsőit, és amikor végigsétálok a hosszú folyosón, akkor a régi arcokat keresem, sajna egyre kevesebb van belőlük. Már semmi nem olyan, mint régen. Na de mind1. Ez van, ezt kell szeretni. Azért szerencsére nem olyan tragikus a dolog. Meg aztán fő az optimizmus.
Friss Commentek