Archive for ◊ 2009 ◊

25 júl 2009 Babázgatunk, avagy miként telnek az első napjaink
 |  Kategória: baba, család  | Címke: , , ,  | 10 hozzászólás

Az előző bejegyzésem egyik kommentjébe már megírtam, hogy sajna Zsófi eléggé besárgult és emiatt 6 napot bent voltak anyával a korházban. Csütörtökön délután hoztam őket haza. Na, azóta már pár nap eltelt, amiről röviden szeretnék beszámolni.

Az első nap, talán az a nap, amit az apukák a legjobban várnak. Nálam se volt ez másként. Ilyenkor szembesülnek azzal a ténnyel, hogy bizony az apai teendők nem csak a „jaj de aranyos” meg „szegény, hogy sír, mindjárt anya jön” szavakban merül ki, hanem bizony aktívan bele kell, hogy cseppenjenek a gyereknevelésbe. Na jó, ilyenkor inkább fordítva van. Az apuka nevelődik és nem a gyerek. 🙂 Mert, hogy vannak dolgok, amit bizony jó, ha tud az apa is, és itt nem csak a pelenkázásról és fürdetésről beszélek. Bár talán én még szerencsésnek mondhatom magam, mert ezek a dolgok nem állnak tőlem olyan nagyon messze, ám rutinos még nem vagyok. 🙂

Szóval az első napok nehezen teltek. Pár órát tudtunk csak aludni. Ilyenkor még 2-3 óránként etetni kell a babát, és persze a pelenkázásnak is hangot adott Zsófi. 🙂 Az éjszakát így szinte fél éber állapotban aludtuk végig. Mónival figyeltük Zsófi minden levegővételét. Volt is ebből egy nem kis riadalom. Ugyanis a babaőrző érzékelőlapjáról Zsófi legurult olyan hajnali fél kettőkor és hangosan beriasztott. Úgy pattantam ki az ágyból, mint ha puskából lőttek volna ki. Nagyon megijedtem, mert azt hittem, hogy Zsófi felejtett el levegőt venni. Aztán persze ezt is megoldottuk, a törölközőt összecsavartunk és mellé tettük, így Zsófi nem tudott lekommandózni az érzékelőlapról. 🙂

Megfigyeltem, hogy ha Zsófi sír, akkor csak a következő baja lehet:
Vagy éhes, ilyenkor anya egyből cicire teszi.
Vagy bekakilt, esetleg csak bepisilt, ilyenkor anya tisztába teszi.
Vagy melege van, és hevesen le akarja rúgni magáról a takarót.
Vagy elkezd csuklani, és emiatt sírdogál.
Vagy csak egyszerűen sír ekkor valószínűleg csak a hasa fáj, a lényeg, hogy fel kell venni, megnyugtatni.
Vagy csak sír, mert sírhatnékja van. 🙂

Szóval így telnek a napjaink. Majd még jelentkezem.

17 júl 2009 Apa lettem!
 |  Kategória: baba, család, események  | Címke: , , ,  | 26 hozzászólás

Igen, a hír igaz! 🙂 Ma 13 óra 15 perckor megszületett a kislányunk, Zsófia. A Baba és a Mama is jól van. És akkor most kicsit részletesebben:

Hajnalba Móni kiugrott az ágyból (4:30 lehetett): „azt hiszem, folyik a magzatvíz!!!”
Válasz erre: „Uh ne már, nyugi, nyugi” 🙂
És valóban, lenéztem a parkettára, és egy nagy tócsa áttetsző folyadék terült el alatta. Gyors fürdés és irány a Sote 2. Nőgyógyászati Klinika. Olyan 5:30-ra értünk oda. Mónit megvizsgálták, méhszáj egy ujjnyira nyitott volt, 5:45-kor már a vajúdóban voltunk. Igazából innentől nyugi volt egészen fél 11-ig. Ez alatt lefolyt egy liter sóoldat és kb. 10 perces enyhe fájásai voltak.
Aztán hozták az oxytocin-t ami fél liter sóoldatba volt bekeverve. Bekötötték, szépen elkezdett folydogálni az infúzió. Olyan 3 perc után Móninak már 5 perces fájásai voltak, egyre erősödtek. Szegényt, itt sajnáltam a legjobban. Görcsölt, zihált, próbálta a levegőt nyugisan venni. Közbe kb. fél óránként nézték, hogy mennyit tágult a méhszáj. Fél 12-kor átmentünk a szülőszobába. Na ott már nagyon ki akart jönni a baba, sorba jöttek a tolófájások, én meg Móni mellett voltam végig, itattam, szőlőcukorral etettem, és fogtam a kezét. Igazából nem kellett mást csinálnom. Aztán a Doki mondta, hogy menjek át a Móni túl oldalára. Ekkor, ahogy a szülésznő előtte szépen elmondta, lábakat fel, térdeknél megfogni, nagy levegő, és nyomni, nyomni, nyomni, közbe meg a doki a has felső részét finoman nyomta. Aztán pihenés fél percig, és a következő tolófájásnál megint nyomni, nyomni, nyomni. És ez így ment kb. 6x, amikor egyszer csak látszódott a baba buksija.
Na anyuka, meg szeretné fogni a baba fejecskéjét??? Jött a kérdés. Móni egyből odanyúlt, és csak ennyit mondott: Jaj Istenem…! Könnybe lábadt a szemem, és kb. 3. nyomás után a baba előbújt. Néztem a kékes-lilás testét, elsőnek megijedtem, aztán a szülésznő megtörölte az arcát Zsófinak, és végre felsírt. Egyből jobb színe lett. 🙂 Ekkor Mónira fektették a babát egy percre, aztán bebugyolálták egy lepedőbe, és a kezembe nyomták. Hihetetlen volt, a szemem könnyes volt. Hol a Babára hol a Mamájára néztem. Aztán a doki szólt: Nah apuka, hol a fényképezőgép??? 😀 Hozom, hozom. Válaszoltam, és már kattingattam is, íme néhány kép, és egy videó a végére:

[flv:Zsofi-Megszuletett.flv Zsofi-Megszuletett.jpg 600 400]

28 jún 2009 Hadiállapotok a Szabolcs utcában

Igen, hétvége van. Ilyenkor az ember kipiheni az egész hetes fáradalmait és feltöltődik a következő kemény hétre. Ez nálam is általában így szokott lenni. Éjfél körül szoktam lefeküdni, és elég nehezen szoktam elaludni. A nap végén a napi eseményekről számvetést csinálok és félálomban még átfutom a holnapi teendőket. Ám tegnap még a szokottnál is nyugtalanabbul aludtam. Mi lesz velünk holnap? Ez a kérdés járt a fejemben, miközben a távolból valami halk morajt lehetett hallani. Kemény időket élünk, és mivel hulla fáradt voltam, így a nagy elmélkedésben álomba szenderültem.
A mai nap korán és álmosan keltem fel. Móni még aludt. Kimentem a mosdóba és a tükörben bámultam a reggeli arcomat. Eresztettem egy pohár vizet a fogmosáshoz és letettem a mosdó szélére. Figyeltem a víz felszínét, ami egyszer csak el kezdett fodrozódni. Hmm mi ez? Kérdeztem magamtól. Ekkor megint valami halk morajlást hallottam, ám ezúttal egyre és egyre közelebbről jött. Elkezdtem két kézzel fogni a mosdó szélét és hirtelen egy hatalmas robajra lettem figyelmes. Úr Isten, mi van itt…? Móni is beszaladt a fürdőbe, teljesen fehérre vált arccal. Megrettenve és összekapaszkodva mentünk az ablakhoz, amit ott láttunk az még álmunkban se gondoltuk volna. Egymásra néztünk és egyszerre szólaltunk meg. Kitört a háború…!?

[flv:Kitort-a-haboru.flv Kitort-a-haboru.jpg 600 400]

25 jún 2009 A vihar fényei

Egyre gyakrabban figyelhetünk meg furcsábbnál furcsább égi jelenségeket. Ma, épp amikor már ment le a nap, egy hatalmas sötét felhő állta el az útját, amiből szép kis vihar kerekedett. Ez még nem is lenne különös, ám a fények olyan narancssárgába mentek át, hogy ilyet ritkán lát az ember, legalábbis viharban. 🙂 A lenti videó tehát teljesen effekt mentes, semmi manipulálás nincs benne. A kamerát direkt teljesen manuálisra állítottam, hogy ezt a színkavalkádot, meg tudjam örökíteni. Próbáltam néhány villámot is lekapni ax kedvéért, de sajna a nagy villanást valahogy nem tolerálta a kamerám, vagy csak én vagyok a béna. 🙂 Nah mindegy, ez ilyen lett.

[flv:A-vihar-fenyei.flv A-vihar-fenyei.jpg 601 338]

19 jún 2009 Bulcsú utcai bontás

Mostanság sok minden történik a környéken. Múltkori posztomban a gáz elzárásról írtam –hozzátenném, hogy még mindig el van zárva – most meg a Bulcsú utcában lévő Közlekedési Műszergyárat kezdték szétbontani.
Egyik nap elég nagy zajra ébredtem, légvonalban tőlünk kb. 50-60m -re lehetett a bontógép. Elnéztem, ahogy a betonelemeket, mint egy ropit, úgy töri össze. Hihetetlen erő van ezekben a gépekben ill. roppantó pofákban. A lenti videó a 40. másodpercétől izgalmas. 🙂 egy laza harapás, és… nem lövöm le a lényeget. 🙂

[flv:Bontas.flv Bontas.jpg 601 338]