Hétvégén volt a második komolyabb bevetésem a kamerával. (az első a Balassagyarmat volt) Volt szerencsém levideóznom Móni unokatestvérének a ballagását. Mivel még nem volt időm összevágni a videót, így be kell érnetek pár képpel, amit rólam készített Móni. 🙂
Amúgy nem kis feltűnést keltettem a kamerával. Azt hitték, hogy valami tv-től jöttem. 🙂 Minden kiskamerás félreállt, én meg pofátlanul középre beállva kameráztam. 🙂 Na jó, azért percenként körbenéztem, hogy nehogy valami kamerás vagy fényképész elé álljak.
Egész jól sikerült a felvétel, csak sajna elkezdett szemerkélni az eső, de én nem törődtem vele a kamera végül is, pár cseppet kibír. Aztán a ballagás végén kisütött a nap, ez mindig így szokott lenni. 🙂
Amivel viszont még nem vagyok kibékülve, az a mikrofon, ami annyira érzékeny a nagyobb hangerőre, egyből bereccsen, pedig most a mélyvágó be volt kapcsolva, és direkt manuálisra állítottam a hangot is. A másik, a kamera és a válltámasz súlya. Így összesen kb. 4.5kg, de ha nem használom a válltámaszt, akkor meg a kezem 5 perc után lefárad, és nagyobb zoom –nál igencsak mocorgós a felvétel 🙁
Nah nem panaszkodom, egyszerűen gyakorolni, gyakorolni és gyakorolni kell… Nah ennyi rizsa után, íme néhány képecske.
-
-
éppen beigazítom a technikát 🙂
-
-
séta közben, kikapcsolva
-
-
egy közeli
Friss Commentek