Vannak dolgok, amik néha nehezen mennek. Nálam, az elhatározás gyorsan megvan, de a következő lépés, maga a tett, na az elég nehézkesen megy.

Így voltam ezzel, amikor a címben említett játékot abbahagytam. Még 2012 novemberében kezdtem el vele játszani, és egy jó kis közösség része lehettem. Jó dolog volt ez, amikor az ember kicsit unatkozott, vagy épp valakivel beszélgetni akart, de tudja mindenki, hogy az ilyesfajta játékok olyan módon felemésztik az ember hasznos idejét, hogy utána kész gyötrelem, mire utoléri magát az ember.

Mert az elején csak „megnézem milyen ez a játék” aztán rájön, hogy „jé ezt mindenki tudja játszani, egyszerű és még szép is”, de amikor már nagyon benne van, akkor nem elég a napi 10 perc, sőt az elején emészti fel a legtöbb időt.

Aztán jön az első rubin vásárlás, először csak 1-2ezer forintért, aztán később 10.000Ft-ért, mert most akciós, hiszen 100%-ot kapsz még mellé, azaz fél áron veszed. Aztán már egy hónapba több ilyen vásárlásod is van, és akkor jössz rá, hogy rabja vagy a játéknak. A fejlesztők persze újabbnál újabb dolgokat tesznek a játékba, a tulajdonosok meg dörzsölik a zsíros markukat. Te meg csak játszol vele, és káromkodsz ha épp hétköznap délelőtt frissítenek, és kiléptetnek a játékból a karbantartás miatt. Vagy mert nem jön az építész, és nem tudod fejleszteni az épületeidet.

De igazából akkor vagy a legmegszállottabb, ha már éjjel is felkelsz, hogy megnézd, hogy éppen hogy sikerült a támadásod. Vagy ha már munka előtt, közben is ez megy a háttérben, és 10 percenként szeded az adót.

Szóval nagyon vigyázz, mert hamar megszállott leszel, és nem tudod otthagyni a játékot.

Én most örülök, hogy ki tudtam ebből a játékból lépni, remélem egy idő után mindenki megvilágosodik, és az idejét nem erre fogja elpazarolni, hanem mondjuk értelmes dolgokat fog csinálni helyette.

Aki meg játszik vele, annak további jó játékot! 🙂

Üdv a régi csapattársaknak!