Az előző postomban szépen leírtam a terveimet, eltelt pár nap és máris minden másképp alakult. Hol is kezdjem. Hmm, hát a novemberi munkabeosztásom elég kemény lesz, de ezt még elviselem, legalább egy kicsit jobban jövök ki fizu szempontból –remélem legalábbis-.

Tegnap nekiálltam a konyhatatarozásnak, és hát sajna szembesültem azzal a ténnyel, hogy egy 100 éves ház vakolatát jobb ha nem bolygatja meg az ember. Mivel a villanyt újra kell húzni, így ez elkerülhetetlen. Ennek eredményeképpen több zsák sittet termeltem. Na mindegy, ezt is valahogy majd megoldom.

Sajnos a(z) (családi körben megrendezendő) eljegyzési időpont is változni fog. Tegnap anyám felhívott, hogy ezért meg azért nem lenne jó a karácsony környékére tett időpont. Mondanom se kell, de egy kicsit szarul esett, mert Móni is már úgy rendezte a szabadságait. Szokták mondani, hogy ami késik, nem múlik. Egyenlőre ennyi.