Bizony, ez is kell néha. Amikor egy kicsit kifújhatja az ember magát. Sokat pihenhet…stb. 🙂
Holnapután azaz hétfőn Mónival Sümegre megyünk és ott pihenjük ki, az elmúlt dolgos hetek fáradalmait. Remélem, hogy kisimult arcal és egy „teljesen más emberként” fogok, fogunk visszatérni. Kicsit most titokzatos vagyok, de… á nem is folytatom. 🙂 Majd a sümegi pihenés után így is fogok írni egy postot. Addig is mindenki gondoljon azt amit akar.
Szoval kitartás annak, akinek dolgoznia kell. 🙂

Íme kárpótlásul kettő vicc:

Quasimodo elmegy az orvoshoz:
– Doktor úr, kérem tüntesse el a púpomat!
– Hadd nézzem meg! Kérem vegye le a kabátját!
– De hát én nem szoktam levenni, én nagyon szégyenlős vagyok.
– Csak vegye le, másképp nem tudom megvizsgálni.
Nagy nehezen leveszi a kabátját:
– A pólót is!
– De én…
– Csak vegye le, ha azt akarja, hogy megvizsgáljam.
Miután levette a polót is a doktor azt kérdezi:
– Mondja csak, gyerekkorában nem tűnt el egyszer az iskolatáskája?

Egy férfi ül a bárpultnál órákig. Nagyon el van keseredve, csak mered maga elé, időnként megerednek a könnyei. Az egyik vicces vendég odalép hozzá, és megissza az italt ami előtte van. Erre az kétségbeesetten ránéz és végképpen sírvafakad. A másik megszeppen:
– Ne haragudj komám, mindjárt rendelek neked egy másikat!
– Nem az ital zavar. – mondja sírós hangon a másik – Ez életem legszörnyűbb napja. Reggel elkéstem a munkából, mire a főnököm kirúgott. Mikor megyek az épületből kifelé, észreveszem, hogy ellopták az autómat. A rendőrség azt mondja, nem tud semmit tenni. Beülök egy taxiba hogy hazamenjek, mikor kiszállok belőle, észreveszem hogy a pénztárcám bennhagytam, a sofőr meg lelépett a pénzzel. Megyek haza, ott találom a feleségem az ágyban egy másik férfivel. És amikor már nem bírom tovább, és véget akarok vetni az életemnek, akkor jössz te, és megiszod előlem a mérgezett italomat.