Igen, hétvége van. Ilyenkor az ember kipiheni az egész hetes fáradalmait és feltöltődik a következő kemény hétre. Ez nálam is általában így szokott lenni. Éjfél körül szoktam lefeküdni, és elég nehezen szoktam elaludni. A nap végén a napi eseményekről számvetést csinálok és félálomban még átfutom a holnapi teendőket. Ám tegnap még a szokottnál is nyugtalanabbul aludtam. Mi lesz velünk holnap? Ez a kérdés járt a fejemben, miközben a távolból valami halk morajt lehetett hallani. Kemény időket élünk, és mivel hulla fáradt voltam, így a nagy elmélkedésben álomba szenderültem.
A mai nap korán és álmosan keltem fel. Móni még aludt. Kimentem a mosdóba és a tükörben bámultam a reggeli arcomat. Eresztettem egy pohár vizet a fogmosáshoz és letettem a mosdó szélére. Figyeltem a víz felszínét, ami egyszer csak el kezdett fodrozódni. Hmm mi ez? Kérdeztem magamtól. Ekkor megint valami halk morajlást hallottam, ám ezúttal egyre és egyre közelebbről jött. Elkezdtem két kézzel fogni a mosdó szélét és hirtelen egy hatalmas robajra lettem figyelmes. Úr Isten, mi van itt…? Móni is beszaladt a fürdőbe, teljesen fehérre vált arccal. Megrettenve és összekapaszkodva mentünk az ablakhoz, amit ott láttunk az még álmunkban se gondoltuk volna. Egymásra néztünk és egyszerre szólaltunk meg. Kitört a háború…!?