Tag-Archive for ◊ események ◊

01 jan 2010 Visszatekintés 2009-re

Először is mindenkinek BÚÉK. Bizony-bizony, már 2010-et írunk. Félelmetes kimondani, nemrég még itt volt a nagy ezredforduló, most meg már 10 évvel öregebbek lettünk. Évről évre, többnél több, élménnyel leszünk gazdagabbak, és ha már erről beszélünk, akkor lássuk mi is volt nálam/nálunk 2009-ben.

Januárba írtam meg a blogomban, hogy biza apa leszek. A nagy hír hallatán sokan gratuláltak, ami nagyon jól esett, de egyben már éreztem, hogy ez a dolog nem lesz olyan egyszerű. És ez valóban így is volt, ugyanis a meló mellett, a lakástatarozást is be kellett fejezni, meg kellett venni a bababútorokat és még egy csomó mindent kellett csinálni. Hogy mik is voltak ezek? Hát gyakorlatilag az egész lakást ki kellett festenem, le kellett mázolnom az összes csövet, ajtókat és ablakokat, leburkoltam a fürdőszobát, felcsiszoltattam, lelakkoztattam a parkettát, bútorokat vettünk, ezeket össze kellett szerelnem. Szóval hihetetlen hajtás volt és persze nem is végeztem vele időben. Ja és a hab a tortán, hogy vagy 2 hónapig nem volt gáz a lakásban, de aztán szerencsésen ez is megoldódott.

Aztán mivel ez még nem volt elég, így elkezdtem komolyabban foglalkozni a kamerázással. Régi dédelgetett álmom kezdett beteljesülni és márciusba megvettem első komolyabb kamerámat. Na, ezzel megindult egy olyan folyamat, ami egy amolyan második vagy harmadik, vagy a fene se tudja hányadik hivatásom, vagyis inkább hobbimmá vált.
De ez az egész még 2008-ban kezdődött, amikor szeptember 20.-i esküvőnkön olyan pocsék videóst fogtunk ki, aki gyakorlatilag a 2dvd-nyi anyagot vágás nélkül odaadta, amiből ráadásul a negyed esküvő hiányzott. Na, akkor fogadtam meg, hogy már csak azért is megmutatom, hogy ezt profibban is lehetett volna csinálni. Na és ekkor kezdtem ebbe a hobbimba jobban belemerülni. Rengeteg sok hasznos tanácsot és segítséget kaptam Benke Robitól, aki teljesen önzetlenül mindenben segített. Köszönöm neki így utólag is.
Na, most egy kicsit elkalandoztam, hol is tartottam? Ja, igen megvan. Tehát a kamerázás. Na, szóval elkezdtem a családban és a rokonságban amolyan kameraman lenni. Persze ez nem kifizetődő, de ezzel is sok mindent megtanultam. Aztán persze ennek lett is folytatása, nade ennyire ne fussunk előre.

Júliusban, 3 héttel előbb, épen és egészségben megszületett Zsófia lányom. Hihetetlen boldog voltam és persze még vagyok is. Nagyon büszke voltam Mónira, egy szisszenés nélkül megvolt a szülés. Csodálatos volt, és remélem, ezt a csodát még átélhetem vele a jövőben is. Jöttek a babázgatós idők. És az éjszakák összefolytak a nappalokkal, bár sokat segítettem Móninak, de mostanára jöttem rá, hogy inkább Ő segített magán. 🙂 Merthogy én nem nagyon keltem fel, ha sírt a baba, mert vagy nem is voltam otthon az éjszakázás miatt, vagy mert egyszerűen levittem őket pár napra vidékre anyósomékhoz, vagy mert olyan hulla fáradt voltam. Na, ez van, viszont utólag a lakás is elkészült. Szépen a nagyszoba is be lett bútorozva, szóval kifújhattam volna magam, de nem tettem.

Októberben gondoltam egy merészet, és a meló mellett ismét iskolába kezdtem járni. A hálózat médiaiskolát kezdtem el, ahol elméletileg két félév alatt segédoperatőrt faragnak belőlem. Nagyon lelkesen vágtam bele, és még most is az vagyok, csak a rengeteg házi miatt eléggé megcsúsztam. Most majd 2010 januárba, lesznek a vizsgák, remélem minden sikerülni fog. 🙂 Így belegondolva, ha netalántán nem sikerülne, akkor is örülök, hogy megismerhettem Dr. Féjja Sándor filmtörténészt, Szirmai Béla és Halla József operatőröket, Seres Tamás rendezőt, Csernák János színművészt és még sok olyan embert, akiket itt nem soroltam fel.
Tehát így összegezve, nem volt unalmas ez a 2009-es év. Szerencsére pénzügyileg is kijöttünk. Ja és a munkahelyem is megvan még. Szóval minden öröm és boldogság. Csak az a baj, hogy egy nap még mindig 24 órából áll. 🙂

13 okt 2009 Dorina és Andris lagzija

Másfél héttel ezelőtt volt tesóm lagzija, ami valami fergetegesen jól sikerül. Jól éreztem magam, bár sajna Móni pont akkor volt kórházba Zsófival. Sajna így ők kimaradtak ebből a jó kis buliból. A hangulatról és az eseményről már többen beszámoltak (Attila, Melis, Neszike) így most én következem. 🙂
Jah, amúgy én voltam az egyik násznagy és persze a videós is egyben. Nagyon hosszú nap volt, és ez néha látszott a felvételen is. Amúgy kb. 7 órányi felvétel lett, szóval lesz miből videót készíteni. És ha már itt tartok, akkor nem is húznám tovább a szót. A lenti videó, a nagy filmnek egy előzetese, ill. részletek vannak benne. Így talán jobban be tudom mutatni, milyen is volt a hangulat. Persze ebből rengeteg minden kimaradt, de még így is több mint 25 perces lett, és még ez a rövid videó is 6 óra alatt jött össze. 🙂
Nah, jó videózást.

Ui.: a videó mérete miatt a lassabb gépeken akadozhat a felvétel.

[flv:Dorina-Andris-Eskuvo-Elozetes.flv Dorina-Andris-Eskuvo-Elozetes.jpg 601 338]

Kedves Érdeklődő!

Az Esküvői videózás, operatőri munkák hivatalos oldala: BesseVideo.HU

Esküvői szolgáltatók gyűjteménye

 

27 szept 2009 Helyzetjelentés
 |  Kategória: család, események  | Címke: , , ,  | 6 hozzászólás

Sziasztok! Újra itt, na végre. Elég sokan rágják a fülemet mostanság, hogy miért nem írok valamit, meg mi van velünk, stb. stb. Röviden minden szép és jó.
Zsófi szépen növöget, már majdnem 6kg. Mónival megint lent vannak vidéken. Ez egy jó bevált módszer, ha én éjszakás műszakban vagyok, akkor inkább leviszem őket vidékre, és így jobban ki tudom magam pihenni. 🙂

Ja és a lakás szépülget, az IKEA-ban egy kisebb fajta vagyont hagytunk ott. Vettünk szekrénysort meg íróasztalt. A KIKA-ban meg megrendeltük az ülőgarnitúrát, szintén egy vagyonért. Cserébe, hogy ennyit költekeztünk, karácsonyra egy nagyon szép nappalink lesz.

És igen, még mindig biciklivel járok melóba. Szóval a napi 2x6km sportolás is megvan. Sajna, egyenlőre egy dekát nem fogytam, viszont már 17 perc alatt letekerem a távot, ami 5 lámpánál való várakozás után nem is olyan rossz. A bicikli már kezd bejáródni, a hátsó tengelyem egy ici-pici 8-ast ír le. 😀 Kíváncsi vagyok mit fognak mondani majd december elején amikor viszem majd kötelező szervizbe. 😆 Azért nem semmi, mint az autóknál, kötelező szerviz… 🙂

Aztán nézzük mi is van még. Ja igen, jövő héten Dorina és Andris esküvője, lagzija, bulija lesz. Ah, már nagyon várom. Én leszek a kameraman. Mostanában ez a kamerázás is a háttérbe szorult. Viszont a jövőt illetően nagyon az előtérbe fog kerülni az életemben. Bocsi ha rébuszokban beszélek, de nem akarom előre lelőni a poént.

Röviden ez a helyzet velem, velünk. Majd még jelentkezem. Páá 😉

17 júl 2009 Apa lettem!
 |  Kategória: baba, család, események  | Címke: , , ,  | 26 hozzászólás

Igen, a hír igaz! 🙂 Ma 13 óra 15 perckor megszületett a kislányunk, Zsófia. A Baba és a Mama is jól van. És akkor most kicsit részletesebben:

Hajnalba Móni kiugrott az ágyból (4:30 lehetett): „azt hiszem, folyik a magzatvíz!!!”
Válasz erre: „Uh ne már, nyugi, nyugi” 🙂
És valóban, lenéztem a parkettára, és egy nagy tócsa áttetsző folyadék terült el alatta. Gyors fürdés és irány a Sote 2. Nőgyógyászati Klinika. Olyan 5:30-ra értünk oda. Mónit megvizsgálták, méhszáj egy ujjnyira nyitott volt, 5:45-kor már a vajúdóban voltunk. Igazából innentől nyugi volt egészen fél 11-ig. Ez alatt lefolyt egy liter sóoldat és kb. 10 perces enyhe fájásai voltak.
Aztán hozták az oxytocin-t ami fél liter sóoldatba volt bekeverve. Bekötötték, szépen elkezdett folydogálni az infúzió. Olyan 3 perc után Móninak már 5 perces fájásai voltak, egyre erősödtek. Szegényt, itt sajnáltam a legjobban. Görcsölt, zihált, próbálta a levegőt nyugisan venni. Közbe kb. fél óránként nézték, hogy mennyit tágult a méhszáj. Fél 12-kor átmentünk a szülőszobába. Na ott már nagyon ki akart jönni a baba, sorba jöttek a tolófájások, én meg Móni mellett voltam végig, itattam, szőlőcukorral etettem, és fogtam a kezét. Igazából nem kellett mást csinálnom. Aztán a Doki mondta, hogy menjek át a Móni túl oldalára. Ekkor, ahogy a szülésznő előtte szépen elmondta, lábakat fel, térdeknél megfogni, nagy levegő, és nyomni, nyomni, nyomni, közbe meg a doki a has felső részét finoman nyomta. Aztán pihenés fél percig, és a következő tolófájásnál megint nyomni, nyomni, nyomni. És ez így ment kb. 6x, amikor egyszer csak látszódott a baba buksija.
Na anyuka, meg szeretné fogni a baba fejecskéjét??? Jött a kérdés. Móni egyből odanyúlt, és csak ennyit mondott: Jaj Istenem…! Könnybe lábadt a szemem, és kb. 3. nyomás után a baba előbújt. Néztem a kékes-lilás testét, elsőnek megijedtem, aztán a szülésznő megtörölte az arcát Zsófinak, és végre felsírt. Egyből jobb színe lett. 🙂 Ekkor Mónira fektették a babát egy percre, aztán bebugyolálták egy lepedőbe, és a kezembe nyomták. Hihetetlen volt, a szemem könnyes volt. Hol a Babára hol a Mamájára néztem. Aztán a doki szólt: Nah apuka, hol a fényképezőgép??? 😀 Hozom, hozom. Válaszoltam, és már kattingattam is, íme néhány kép, és egy videó a végére:

[flv:Zsofi-Megszuletett.flv Zsofi-Megszuletett.jpg 600 400]

15 jún 2009 A visszaszámlálás elkezdődött

Móni július 27.-re van kiírva a nagy napra, szóval egyre jobban parázunk. Kezdem felfogni, hogy talán nem az utolsó hónapra kellett volna hagyni mindent. Na, jó ez nem teljesen igaz. Már pár hónappal ezelőtt a fürdőszobát megcsináltam, szépre leburkoltam, de ez édeskevés. Most a hétvégén teljes gőzzel rendbe hoztuk Mónival a kisszobát, ami a gyerekszoba lesz. Teljes festés, mázolás megvolt. Már csak a parkettásnak kellene jönnie minél hamarabb, parkettacsiszolás miatt.

Már a babacuccokat is elkezdtük megvenni, bár még kiságy, pelenkázó és babakocsi nincs. 🙂 Viszont Ibolyától kaptunk ajándékba egy nagy csomagot, ami tele volt mindenféle cumisüveggel, meg sterilizálóval, mellszívóval és még sok minden mással. Köszönjük szépen! 😉
És ami még hátravan:
– nagyszoba, folyosó renoválás (festés, mázolás, parketta csiszolás),
– gyerekszoba bebútorozása, és a maradék cuccok megvétele,
– és még minden más, amit ide nem akarok felsorolni, mert egyből legörbül a szám. 🙁

Ami viszont meglepett, hogy Móni nem nyüszög. Hihetetlen, de minden megcsinál, főz, mos, takarít és segít nekem a felújításban. Tegnap pl. még ajtót is festett, pedig mondtam neki, hogy majd megcsinálom, és hogy ne szagolgassa azt a büdös festékszagot. De mivel én a csöveket és az ablakot festettem, így látta, hogy nekem nem lenne időm még az ajtót is megcsinálni. Így is este fél tízkor fejeztük be, aztán én fürdés után egyből mentem melózni éjszakára. Szóval nem unatkozunk.

Ja és persze még mindig nincs gáz a lakásban. Hétfőn lesz a közgyűlés ezzel kapcsolatban is. Hát kíváncsi vagyok, hogy mit mondanak majd. Na, legyetek jók! 😉